3. rész

1848. március 3.-án a pozsonyi országgyűlés alsótáblája egyhangúlag elfogadta Kossuth Lajos felirati javaslatát, amely a jobbágyfelszabadítás és a közteherviselés mellett már a felelős magyar minisztérium kinevezését is követelte. Március 16.-án a győri reformerek meghatározó személyiségei már Pozsonyban voltak, részt vettek az esti népgyűlésen. Itt egy állandó választmányt hoztak létre, Amelynek elsődleges feladata az volt, hogy figyelemmel kísérje a magyar országgyűlés küldöttségének Bécsi útját. A választmány egyik jegyzője Lukács Sándor lett, harminckét tagja között pedig ott volt a győri Zichy Ottó, Gyapay Dénes és Kálóczy Lajos, Purgly Sándor és Vas Gereben. A pozsonyi nemzetőrség megszervezésére parancsnoki minőségben Zichy Ottó kapott megbízatást. Március 19.-én keltezett kiáltványában már be is jelentette a mint egy 2000 fős fegyveres testület megalakítását a „ szabadság őrhada" ügyéhez illő számmal alakult. „Szabadság, egyenlőség, testvériség a jelszó, amely az emberiség lobogóját felszenteli. Bajtársaim, mi e szentháromság bajnokai vagyunk. Fegyvereink élén a szabadság, soraiban az egyenlőség, szíveinkben a testvériség....Ha szabadságban, egyenlőségben, testvériségben egyek vagyunk- ki van ellenünk". (Zichy Ottó öttevényi választóihoz írt röpirata) <br />Győr városi és megyei Nemzetőrség szervezése 1848 március 20.-án kezdődött Április 21.-én Batthány Lajos miniszterelnök elrendelte a nemzetőrök összeírások megkezdését. Győr április 28.-án hozta létre a nemzetőrség összeírását és szervezését végző bizottságot, melynek elnökévé Zichy Ottót választották. Május 14.-én megtörtént a Győr városi nemzetőrség területi alapon történő felosztása. A hét századra felosztott nemzetőrség tisztválasztására kinevezett biztosok között volt Lukács Sándor, Zichy Ottó és Kálóczy Lajos is. A kormány az ekkor 1145 főt számláló -

I. század Belváros 201 fő

II. század Belváros 200 fő

III. század Belváros 198 fő

IV. század Újváros 141 fő

V. század újváros 135 fő

VI. század Majorok 185 fő

VII. század Szabadhegy 85 fő

Összesen 1145 fő

nemzetőrség parancsnokává Zichy Ottót nevezte ki- egyben ő lett a megyei nemzetőrök parancsnoka is. A győriek a katonák felszerelésére 6994 pengő forintot gyűjtöttek, a fehérneműt pedig az újvárosi „honleányok" varrták meg. A köpenyek elkészítését a „kitett csekély díjért" sem a német, sem a magyar szabók nem vállalták el. Zichy Otó kinevezése nem csak formai változást jelentett a nemzetőrség életében, hanem július folyamán nap mint nap követték egymást a fárasztó gyakorlatok, amelyek a polgárokat keserü kifakadásra ingerelték, s akár az Újváros melletti legelőn, akár a Győr közelében lévő Likocs pusztán gyakorlatoztak a nemzetőrök, a hőségtől elcsigázva, fáradtan és porosan hazafelé bandukolva értetlenül kérdezték egymástól- mit akar tulajdonképpen a mi őrnagyunk ezzel a gyakorlatozással-? Később viszont amikor a nemzetőrségnek az ellenség ellen kellet volna vonulnia, ezek a polgárok éppen arra hivatkoztak, hogy a győri nemzetőrök nem rendelkeznek megfelelő gyakorlattal, s a fegyverzetük sem megfelelő. Zichy a fegyverekben is igyekezet javítani, a Hergeszell Antal kapitány augusztus elején Bécsbe utazott, hogy a város részére az ottani gyárakban 200 lőfegyvert rendeljen. A nemzetőrök közül mégis mint egy 300 főnek nem volt fegyvere, igaz akinek volt, azoknak zöme is szívesen leadta volna. A pozsonyi törvényhozók a nemzetőrségnek „a személyes és vagyonbátorság, a közcsend és belbéke biztosítása” védelmét szánták, vagyis a mai fogalmak szerint karhatalmi-rendvédelmi feladatokat kellett ellátnia. Ez a nagyobb városokban őrt állást, éjjeli őrjáratokat, vidéki vásárok rendjének fenntartását, s a legkülönbözőbb helyeken a foglyok, illetve a börtönök őrizetét jelentette. Ez jó szervezés és kevés, a váltáskor továbbadott fegyverrel megoldható volt. A magyar nemzetőrség intézménye békés viszonyok között egy-két év alatt intézményesült volna, s lakhelyén a reá háruló feladatokat közmegelégedésre oldotta volna meg. Az 1848 nyarán kibontakozó fejlemények: a szerb és horvát nemzeti mozgalmak azonban ezt megakadályozták. A törvény ugyanis lehetővé tette, hogy a hatóságok a nemzetőri egységeket rendkívüli esetben „tulajdon községének határain kívül is” szolgálatra kötelezzék. Ez a paragrafus eredetileg azt szolgálta, hogy nagyobb rendzavarás esetén egy-egy helység nemzetőreit a szomszéd településre is át lehessen vezényelni.

4.-rész

Azt azonban el kell mondanunk, hogy a különböző életkorú és képzettségű, fegyverforgatásban alig kiképzett, s legjobb esetben fele részben lőfegyverrel ellátott alakulatoknak igen alacsony volt a harc- értéke. Mire beleszoktak volna a tábori életbe és megtanulták, hogy az a golyó, amelynek süvítését hallják, már nem fog találni már indultak is haza. Ugyanis a döntő többségében a paraszti lakosság soraiból kikerülő nemzetőrséget akkor mobilizálták, vagyis rendelték tábori szolgálatra, amikor a nyári dologidő elkezdődött. Így a megyék és városok a lehető legrövidebb, gyakran csak 2-4 hét tábori szolgálatot vállaltak, s természetesen ezt az időt a „kimozdítás” pillanatától számolták. Ez pedig na- gyobb távolságról érkezve a tényleges tábori szolgálatot jelentő- sen lerövidítette. Ugyanakkor a táborba szállt nemzetőrséget a megindulás pillanatától az országos pénztár fizette, ami komoly anyagi megterhelést jelentett az állam számára. A Nemzetőrségi Haditanács csak nehezen tudta elérni, hogy a vállalt szolgálati időt a helyszínen eltöltött napokkal számolják, s ha ez az idő le is telt, az adott egység ne hagyja el a tábort, amíg váltása nem érkezett meg. Ugyanis megtörtént július közepén, hogy a tábori ellátással elégedetlen tolnaiak, akiket erőszakkal állítottak ki és emiatt zúgolódtak a váltás megérkezése előtt, parancs nélkül megindultak haza. A nemzetőrség ilyetén alkalmazására természetesen nem a polgári és katonai vezetés rövidlátása, hanem a sorkatonaság kis létszáma és egy részének megbízhatatlansága – miatt került sor. Ugyanakkor a gyenge eredmény nyilvánvaló volt a Nemzetőrségi Haditanács, valamint a nem hatékony ráfordítás miatt a pénzügyminiszter Kossuth Lajos számára is. A megfelelő intézkedéssel a nemzetőrség szervezését irányító Batthyány nem sokáig várakozott. Augusztus 13-án jelent meg az a rendelete, amely a hatóságokat önkéntes nemzetőri alakulatok kiállítására utasította, amelyek a harc végeztéig – vagy ameddig a kormány igényli – vállalják a szolgálatot. A hatóságok a megvalósíthatóság oldaláról közelítve meg a feladatot, többnyire hat hónapos szolgálati időt hirdetve kezdték meg önkéntes alakulatainak a toborzását. Az új helyzet egyébként magától értetődően kiiktatta a jelentkezőkkel szemben a törvény által előírt nemzetőri vagyoni feltételeket. Ugyanakkor ez az eljárás valójában megfelelt a törvény betűjének. A XXII. tc. 3. §-a ugyanis megengedte, hogy az illetékesek a nemzetőrségbe más – vagyis a „törvényszabta kellékkel” nem rendelkező – személyeket is besorozzanak. Olyanokat „kiket az alkotmányos rend fenntartásában érdekletteknek, s e kitüntetésre méltóknak” ítélnek. Ez a szöveg eredetileg azt kívánta biztosítani, hogy a törvény kidolgozásának idején már önkéntes nemzetőri szolgálatot teljesítő személyek, ha a vagyoni feltételeknek nem felelnének is meg, maradhassanak a nemzetőrség soraiban. Most, 1848 augusztusától a megyék és városok a társadalom szegényebb rétegeire számítottak az önkéntesek toborzásánál. Jól mutatja ezt az a törekvés, hogy a hatóságok az önkénteseknek járó napidíj (ami 8 krajcár volt) kétszeresét-háromszorosát is megajánlották, vagy a hazatérőknek pénzjutalmat, a rokkantaknak vagy az özvegyeknek valamiféle ellátást ígértek. Az önkéntes nemzetőri alakulatok nagy részének ez a szociális összetétele jelentős szerepet játszott abban, hogy a vállalt szolgálati idő leteltével és a bizonytalan megélhetés lehetőségével télvíz idején szembenézve, sokan átléptek a honvédség soraiba. Ez az elhatározás az immár egységes honvédsereget tapasztalt, harcedzett újoncokhoz juttatta. 1848 augusztus közepéig, az országgyűlési újoncozási vitájának kezdetéig tehát befejeződött a tíz zászlóalj szervezése és már tábori szolgálatra rendelték. Bár kezdetben nehezen alakult az egységek fegyelmi állapota ("a jurátus közlegény okoskodott a sorban"), de a mintegy 10 %-nyi értelmiség meghatározta az alakulatok szellemét, nemzeti jellegét. Ezt a honvédséghez jelentkezett tisztek magatartása tovább erősítette. A költő jelzője: a "csodálatos ifjú sereg" azért is jogos, mivel az önkéntesek mintegy 80 %-a a 18-25 éves korosztályokból került ki. Ezekre az alakulatokra nemcsak Batthyány volt büszke, de méltányolta magatartásukat, a délvidéki harcokban nyújtott fegyelmezettségüket a kormánnyal szemben igen kritikus ellenzék is. Így történt, hogy az újonc-megajánlási vitában az ellenzék azt követelte, hogy a kiállítandó újoncokból kizárólag csak honvédzászlóaljakat szervezzenek. Bár e vonatkozásban az országgyűlésen kompromisszum született, mivel a törvényt az uralkodó nem szentesítette, az ősz folyamán tizenhat új zászlóaljat szerveztek. </p><p>Az első tíz honvédzászlóalj tehát mintául szolgált a további hadszervezés, a tömeghadsereg megteremtésének munkájában. Ez nemcsak a szervezeti kereteket illeti (a szabadságharc során nem vonták össze ezeket az alakulatokat ezredekbe), de komolyan segítették a tiszti utánpótlást is. Batthyány már július közepén értesítette hatóságokat, hogy közlegényként beállott tisztviselőik - akiket a kormány figyelmébe ajánlottak - számíthatnak a tiszti kinevezésre. Ugyanis a miniszterelnök úgy intézkedett, hogy minden zászlóaljnál négy hadnagyi helyet üresen kell hagyni az arra alkalmas - kezdetben altisztként szolgáló - személyek számára. Ezek a kinevezések már július második felétől megkezdődtek, s növekvő számuk jól nyomon követhető az ősszel szervezett új zászlóaljaknál. </p><p>A tömeghadsereg megteremtése tehát az őszi újoncozás következménye. Ennek kapcsán még el kell mondanunk, hogy a szeptember 12-én a miniszterelnöki feladatkört elvállalt Batthyány intézkedett a király által jóvá nem hagyott újoncozási törvény végrehajtásáról. Bár felhívásában a toborzást sürgette, nem hagyott kétséget, hogy a hatóságoktól az országgyűlés által meghatározott létszám kiállítását - ha kell, sorshúzás útján is - elvárja. Ez ekkor 127 lakos után két újoncot jelentett, amit megyékre, majd járásokra és helységekre bontva állapítottak meg. Az ekkor kiállított újoncokat egyébként már nem három, hanem négy évi szolgálatra kötelezték. Az így kiállított új, továbbá a régi honvédzászlóaljakat, valamint a gyalogság és a huszárok itthon tartózkodó egységeit - amint mindegyike letette az esküt a magyar alkotmányra - Kossuth november 27-én az egységes honvédsereg részének nyilvánította. Ezt követően megszűnt a Nemzetőrségi Haditanács és a honvédelmi minisztérium kettőssége, mivel az előbbi beolvadt az utóbbiba.<br />Áttekintésünk végén vissza kell térnünk az első felelős miniszterelnök, Batthyány Lajos személyére. Mint az elmondottakból kiviláglik, Batthyány nemcsak a nemzetőrség "első felállítását" szervezte, de kezdeményező és irányító szerepe volt az első honvédzászlóaljak létrehozásában is. Ezek az alakulatok váltak az 1848-as magyar seregszervezés mintáivá, s így tisztjeik és legénységük szelleme jelentős szerepet játszott 1848 szeptemberében abban, hogy a régi mintájú hadsereget nem lehetett az alkotmányos eredmények ellen fordítani. Ez pedig a forradalmakat átélt Közép-Európában egyedülálló jelenség, mivel 1848 őszén Berlinben, Prágában, Bécsben, Milánóban mindenütt megerősítette helyzetét a "katonapárt". Így a hazai hadsereg nemzeti jellegének gyökerei itt találhatók, s - más későbbi feltételek mellett - ennek is szerepe volt az 1849. tavaszán elért katonai sikerekben. Mindezek záloga volt a horvát inváziós erők megállítása 1848. szeptember 29-én Pákozdnál. Ennek a győzelemnek pedig politikai értelemben egyetlen szervezője Batthyány Lajos volt, aki szeptember 12-től mint ügyvezető miniszterelnök egymaga intézte az ország ügyeit. A fentiek értelmében aligha szorul magyarázatra: a 150. évfordulón Batthyánynak elsősorban nem gyakran felidézett méltatlan mártírhalála, de miniszterelnöki tevékenységének egésze tarthat igényt a méltányló megemlékezésre.

Oldal: Történelem 3-4
1956 Magyar Nemzetőr Zichy Ottó Nemzetőr Szervezet - © 2008 - 2024 - zichy-otto.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat