2. rész

Az őrnagyokat és segédtisztjeiket Batthyány előterjesztésére a nádor nevezte ki. Ez kezdetben nem kevés gondot okozott, de a Haditanács felhívást intézett a szolgálatból kilépett vagy nyugdíjas katonatisztekhez, akiket szolgálati jellemzésük és gyakran az érintett megyék ajánlása alapján választottak ki. Június elején azután megkezdődött a nemzetőri őrnagyok kinevezése. A nemzetőrség egységeinek rendszeres kiképzése gyakran csak ezt követően kezdődött, bár több helyen kiszolgált katonák vagy a helyben állomásozó magyar ezredek altisztjei is részt vettek a kiképzésben. A fegyveres kiképzésnek azonban többnyire hiányoztak a feltételei. Az összeírt nemzetőrség létszáma június végéig kb. 200 000, szeptemberre 400 000 főnyi volt. Lőfegyver azonban mintegy 40 000 ezer főnek jutott, többnyire a katonai raktárakból kikerült, a napóleoni háborúkból visszamaradt kovács fegyverek. Batthyány gondoskodott ugyan külföldi, főleg belgiumi fegyvervásárlásokról, de a közel 25 000 korszerű fegyvert csak a honvédek, illetve a táborban szolgáló egyes nemzetőri alakulatok kapták. (A pesti fegyvergyár csak késő ősszel kezdett termelni.) A táborba szánt nemzetőrség felfegyverzésére a kormány 100 000 hadikaszát (kiegyenesített kaszát) gyártatott, s egyes megyei hatóságok a kovácsokkal lándzsákat készíttettek. A pozsonyi törvényhozók a nemzetőrségnek a személyes és vagyonbátorság, a közcsend és belbéke biztosítása védelmét szánták, vagyis a mai fogalmak szerint karhatalmi-rendvédelmi feladatokat kellett ellátnia. Ez a nagyobb városokban őrt állást, éjjeli őrjáratokat, vidéki vásárok rendjének fenntartását, s a legkülönbözőbb helyeken a foglyok, illetve a börtönök őrizetét jelentette. Ez jó szervezés és kevés, a váltáskor továbbadott fegyverrel megoldható volt. A magyar nemzetőrség intézménye békés viszonyok között egy-két év alatt intézményesült volna, s lakhelyén a reá háruló feladatokat közmegelégedésre oldotta volna meg. Az 1848 nyarán kibontakozó fejlemények: a szerb és horvát nemzeti mozgalmak azonban ezt megakadályozták. A törvény ugyanis lehetővé tette, hogy a hatóságok a nemzetőri egységeket rendkívüli esetben tulajdon községének határain kívül is szolgálatra kötelezzék. Ez a paragrafus eredetileg azt szolgálta, hogy nagyobb rendzavarás esetén egy-egy helység nemzetőreit a szomszéd településre is át lehessen vezényelni. A szerb felkelés és a horvát bán szembeszegülése a magyar kormánnyal azt eredményezte, hogy a nemzetőrséget tartósan tábori szolgálatra rendelték. Elsőként a horvátországi fejlemények kényszerítették ki a védelmi intézkedéseket. Június 2-án Szemere Bertalan utasította Csány László kormánybiztost, hogy a dunántúli megyék nemzetőrségével szervezze meg a Dráva-vonal megfigyelését. Az új rendeltetés helyenként ellenszegülést váltott ki, de július második felében a Dráva mentén 28000 főnyi nemzetőrség alkotott őrláncot. A Duna-Tisza közi és a Tiszántúli megyék és városok nemzetőrségének táborba szállítására június 10-13 között jelent meg a belügy- és a hadügyminiszter párhuzamos rendelete. Itt a titeli szerb nemzetiségű csajkások, illetve a szerb határőrök lázadása váltotta ki a védelmi intézkedéseket. Mivel a szerb felkelők a Ferenc-csatorna mentén fekvő Szenttamást megszállták és megerősítették, a magyar erők így az idevezényelt sorkatonaság is a Ferenc-csatornától északra helyezkedett el. Nagy többségük Verbász és Óbecse között táborozott többnyire a szabad ég alatt, míg egy kisebb csoportjuk túl a Tiszán, Nagybecskerek környékén nyert,elhelyezést. Nem feladata ennek az áttekintésnek beszámolni a nemzetőrség katonai tevékenységéről. Azt azonban el kell mondanunk, hogy a különböző életkorú és képzettségű, fegyverforgatásban alig kiképzett, s legjobb esetben fele részben lőfegyverrel ellátott alakulatoknak igen alacsony volt a harc értéke. Mire beleszoktak volna a tábori életbe és megtanulták, hogy az a golyó, amelynek süvítését hallják, már nem fog találni már indultak is haza. Ugyanis a döntő többségében a paraszti lakosság soraiból kikerülő nemzetőrséget akkor mobilizálták, vagyis rendelték tábori szolgálatra, amikor a nyári dologidő elkezdődött. Így a megyék és városok a lehető legrövidebb, gyakran csak 2-4 hét tábori szolgálatot vállaltak, s természetesen ezt az időt a kimozdítás pillanatától számolták. Ez pedig nagyobb távolságról érkezve a tényleges tábori szolgálatot jelentősen lerövidítette. Ugyanakkor a táborba szállt nemzetőrséget a megindulás pillanatától az országos pénztár fizette, ami komoly anyagi megterhelést jelentett az állam számára. A Nemzetőrségi Haditanács csak nehezen tudta elérni, hogy a vállalt szolgálati időt a helyszínen eltöltött napokkal számolják, s ha ez az idő le is telt, az adott egység ne hagyja el a tábort, amíg váltása nem érkezett meg. Ugyanis megtörtént július közepén, hogy a tábori ellátással elégedetlen tolnaiak, akiket erőszakkal állítottak ki és emiatt zúgolódtak a váltás megérkezése előtt, parancs nélkül megindultak haza. A nemzetőrség ilyetén alkalmazására természetesen nem a polgári és katonai vezetés rövidlátása, hanem a sorkatonaság kis létszáma és egy részének megbízhatatlansága miatt került sor. Ugyanakkor a gyenge eredmény nyilvánvaló volt a Nemzetőrségi Haditanács, valamint a nem hatékony ráfordítás miatt a pénzügyminiszter Kossuth Lajos számára is. A megfelelő intézkedéssel a nemzetőrség szervezését irányító Batthyány nem sokáig várakozott. Augusztus 13-án jelent meg az a rendelete, amely a hatóságokat önkéntes nemzetőri alakulatok kiállítására utasította, amelyek a harc végeztéig vagy ameddig a kormány igényli vállalják a szolgálatot. A hatóságok a megvalósíthatóság oldaláról közelítve meg a feladatot, többnyire hat hónapos szolgálati időt hirdetve kezdték meg önkéntes alakulatainak a toborzását. Az új helyzet egyébként magától értetődően kiiktatta a jelentkezőkkel szemben a törvény által előírt nemzetőri vagyoni feltételeket. Ugyanakkor ez az eljárás valójában megfelelt a törvény betűjének. A XXII. tc. 3. §-a ugyanis megengedte, hogy az illetékesek a nemzetőrségbe más vagyis a törvényszabta kellékkel nem rendelkező személyeket is besorozzanak. Olyanokat kiket az alkotmányos rend fenntartásában érdekletteknek, s e kitüntetésre méltóknak ítélnek. Ez a szöveg eredetileg azt kívánta biztosítani, hogy a törvény kidolgozásának idején már önkéntes nemzetőri szolgálatot teljesítő személyek, ha a vagyoni feltételeknek nem felelnének is meg, maradhassanak a nemzetőrség soraiban. Most, 1848 augusztusától a megyék és városok a társadalom szegényebb rétegeire számítottak az önkéntesek toborzásánál. Jól mutatja ezt az a törekvés, hogy a hatóságok az önkénteseknek járó napidíj (ami 8 krajcár volt) kétszeresét-háromszorosát is megajánlották, vagy a hazatérőknek pénzjutalmat, a rokkantaknak vagy az özvegyeknek valamiféle ellátást ígértek. Az önkéntes nemzetőri alakulatok nagy részének ez a szociális összetétele jelentős szerepet játszott abban, hogy a vállalt szolgálati idő leteltével és a bizonytalan megélhetés lehetőségével télvíz idején szembenézve, sokan átléptek a honvédség soraiba. Ez az elhatározás az immár egységes honvédsereget tapasztalt, harcedzett újoncokhoz juttatta. Az önkéntes nemzetőrség alakulatainak felállítása azzal kapott egységes keretet, hogy augusztus végén megjelent a miniszterelnök rendelete az említett alakulatok kerületi táborairól. A Deák Ferenc kíséretében Bécsbe induló Batthyány augusztus 27-én adta ki rendeletét, amely Pápát, Vácot, Szolnokot és Aradot jelölte ki a kerületi nemzetőrségek gyülekezési helyéül. A táborok élére kinevezett honvéd őrnagyoknak adott utasítás azt hagyta meg, hogy a hatóságok által felszerelt alakulatokat a alapelve- több kiképzésben részesítve, azokkal négy hét elteltével ellenség elé kell állniuk. Az igény teljesen érthető volt, mivel a Dráván túli fenyegető horvát katonai erő miatt Batthyány már augusztus 15-én intézkedett a dunántúli népfelkelés lehetőségéről. A pápai tábor azután Kosztolányi Móric őrnagy vezetésével csatlakozott a Veszprémnél gyülekező magyar fősereghez, s ugyanez történt a legnépesebb, az Ivánka Imre parancsnoksága alatt álló váci táborral is. (Ivánka őrnagy szeptember 9-én egy zászlóaljnyi önkéntessel bevonult Pestre és az Újépületbe szállásolt. Ez a miniszterelnököt és a hadügyminisztert egyszerre helyettesítő Szemere Bertalan rendeletére történt, hogy így biztosítsa a Bécsből eredménytelenül visszatérő országgyűlési választmány érkezésekor a főváros nyugalmát.) A Szolnokon gyülekező tábor Görgey Artúr vezetésével vonaton Pestre érkezett, s szeptember 24-én Csepel-sziget védelmére, illetve a horvát erőknek esetlegesen a Dunán megkísérelt átkelésének megakadályozására vezényelték. Az aradi tábor Máriássy János parancsnoksága alatt helyben maradt, hogy az október elején a Honvédelmi Bizottmánynak az engedelmességet megtagadó aradi várat tartsa szemmel

Urbán Attila munkájából merítette Borsos Gábor Nemzetőr alezredes

---

Oldal: Történelem 2
1956 Magyar Nemzetőr Zichy Ottó Nemzetőr Szervezet - © 2008 - 2024 - zichy-otto.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat